Nagyon rég gondolkozom egy hasonló tárgyú bejegyzésen, csak nagyon nehéz megtalálni azt a hátárt amely belőlem még a nyilvánosság élé tárható, és melyik az ami már nem. Talán ez a bejegyzés lesz hivatott arra ami meghúzza ezt végérvényesen.
Térjünk vissza címhez:Egyedül... Sokan tudják rólam egyedül, vagyis társ nélkül élek.Lassan már történelmi távolságokra veszik az utolsó valamire való kapcsolatom. Pedig nagyon régen tudjuk az ember társas lény. Így tavasz felé pedig érezem ahogy a természet újjá éled , úgy vágyom én is egy társra akivel a problémákban és örömökben osztozhatnék. Igen , borzasztó rossz egyedül...
Miért is alakult az életem így? Talán magam sem tudom. Ahogy visszaemlékszem mindig volt valami ami fontosabb volt, annál hogy bármely módon kapcsolatom legyen: főiskolán a diploma megszerzése, illetve maga a főiskola, utána pedig a pénzügyi alapok megteremtése. Talán ezzel szemben még fontosabb a mozgássérültségemből adódó kishitűség, nem hittem soha abban, hogy a velem szemben álló nő, nem a külső megjelenésből fog megítélni, hanem a belső értékeket veszi figyelembe. Mert ugye mint tudjuk mit szépítsük nem vagyok egy "matyóhímzés" nem nagyon lehet mutogatni a barátoknak, mert hát ugye kicsit furcsán adja elő a menést. Szóval talán ezekből adódik össze az amit csak úgy neveznék visszautasítástól való félelem. Szóval az elmúlt időszakban kapcsolatkezdeményezés ezért halt el a részemről csirájában. Soha nem voltam annyira bátor az utóbbi időben, hogy merjek kezdeményezni.
Miért is tépelődik a blogger? Ismét lehetőség adódna arra hogy esetleg kapcsolatom lehetne. Sajnos most sem tudom mit tegyek, ha megpróbálom kihasználni a lehetőséget, nem biztos hogy el birnám viselni a visszautasítás. Tudva az hogy a hölgynek bármikor különb ember is adódhatna, nem pedig egy.... Szóval nehéz a helyzet, tudva azt ha most nem lépek akkor talán örökre egyedül maradok. Szóval közben úgy érzem, hogy túl szép lenne.. de nem hiszem hogy neki rám van szüksége, vagyis erre a "karosszériára"....
Térjünk vissza címhez:Egyedül... Sokan tudják rólam egyedül, vagyis társ nélkül élek.Lassan már történelmi távolságokra veszik az utolsó valamire való kapcsolatom. Pedig nagyon régen tudjuk az ember társas lény. Így tavasz felé pedig érezem ahogy a természet újjá éled , úgy vágyom én is egy társra akivel a problémákban és örömökben osztozhatnék. Igen , borzasztó rossz egyedül...
Miért is alakult az életem így? Talán magam sem tudom. Ahogy visszaemlékszem mindig volt valami ami fontosabb volt, annál hogy bármely módon kapcsolatom legyen: főiskolán a diploma megszerzése, illetve maga a főiskola, utána pedig a pénzügyi alapok megteremtése. Talán ezzel szemben még fontosabb a mozgássérültségemből adódó kishitűség, nem hittem soha abban, hogy a velem szemben álló nő, nem a külső megjelenésből fog megítélni, hanem a belső értékeket veszi figyelembe. Mert ugye mint tudjuk mit szépítsük nem vagyok egy "matyóhímzés" nem nagyon lehet mutogatni a barátoknak, mert hát ugye kicsit furcsán adja elő a menést. Szóval talán ezekből adódik össze az amit csak úgy neveznék visszautasítástól való félelem. Szóval az elmúlt időszakban kapcsolatkezdeményezés ezért halt el a részemről csirájában. Soha nem voltam annyira bátor az utóbbi időben, hogy merjek kezdeményezni.
Miért is tépelődik a blogger? Ismét lehetőség adódna arra hogy esetleg kapcsolatom lehetne. Sajnos most sem tudom mit tegyek, ha megpróbálom kihasználni a lehetőséget, nem biztos hogy el birnám viselni a visszautasítás. Tudva az hogy a hölgynek bármikor különb ember is adódhatna, nem pedig egy.... Szóval nehéz a helyzet, tudva azt ha most nem lépek akkor talán örökre egyedül maradok. Szóval közben úgy érzem, hogy túl szép lenne.. de nem hiszem hogy neki rám van szüksége, vagyis erre a "karosszériára"....
Gergő! Ez a bejegyzés most mélyen érintett... Hasonló cipőben járunk, éppen ezért fura, hogy pont én adok Neked tanácsot!
VálaszTörlésÉn mégis azt mondom, ha egy pici esélyt is látsz, ragadd meg a lehetőséget! Sosem lehet tudni, vesztenivalód nincs, az élet meg mint tudjuk túl rövid!
Tehát Hajrá! :)
Ja, és sok tépelődés után holnap én is elkövetek egy hasonló témájú bejegyzést! :) Üdv!