A címben szereplő rövid idézet Vörösmarty Szózat című verséből származik. Bizonyára sokan szavaltuk, szavaljuk iskolai ünnepségek végén sorait átszellemülten. Mint a Himnusz mint a Szózat a hazafisságra, illetve a múltból származó dicsőségre építi a mondanivalóját. Mit jelentenek ezek a szavak ma? Modern korban már ezeken szavakon túlléptünk. Ma már nem az számít hogy valaki helyben maradjon, hanem az hogy minél könnyebben költözőn. Igen a mai korban már a mobilitás felváltotta a mély hazafiságot. A határok megnyíltak mindenki szabadon utazhat bármerre a világban. És mennek is. Javarészt fiatalok diplomás, szakmunkás egyaránt. Nem az a baj hogy mennek, mennyen mindenki aki tud, elméletileg úgy is visszajönnek, addig meg látnak világot. Ma már ott tartunk hogy egy gimnáziumi osztály 16-17 évesek jelentős része nem itthon képzeli el jövőjét, bizonyára ez a szám még magasabb a felsőoktatásban. Ma már nem az a baj, hogy elmegy, hanem az hogy aki egyszer elhagyja a magyar határt már csak látogatóba jön vissza. Vannak akik már nem is tervezik a hazaköltözést, vannak akik még igen, de ők sem jönnek. Hová is jöjjenek. Kint megvan az egzisztenciájuk, megkapják azt amit itthon talán sosem kapna meg munkájáért, munkához méltó fizetést a szerencsésebbek pedig még a megbecsülést is. Ezért hát elmegy, és így lesz a pedagógusból, az orvosból, közgazdászból bölcsészből: bébiszitter, takarító, felszolgáló,- és még folytathatnám a sort. Biztos van mindenkinek az ismerősei családtagjai közöt aki elment külföldre szerencsét probálni. Én elnézem az iwiw-es ismerőseim kb 10% már kiment és bizonyára lesz aki még követi őket.
Miért irok errről? Személy szerint én is már nagyon sokszor gondoltam hogy irány külföld, ha már itthon nincs szükség rám. Az utobbi idöben talán többször is mint annak idején mikor munkanélkülivé váltam. Tudom hogy válság van, és kinnt sem könnyű az élet, de aki megtalálta számítását legalább a munkáját annyagilag megbecsülik. Igen, elmenni nem egyszerű, de sajnos már maradni sem....
Végezetül a Lord zenekar pár sorával zárom mondataimat:
"Itt élj, vagy bárhol:
lényeg, hogy otthonra lelj!
így élj, vagy bárhogy,
a szíved magyar legyen!"
Miért irok errről? Személy szerint én is már nagyon sokszor gondoltam hogy irány külföld, ha már itthon nincs szükség rám. Az utobbi idöben talán többször is mint annak idején mikor munkanélkülivé váltam. Tudom hogy válság van, és kinnt sem könnyű az élet, de aki megtalálta számítását legalább a munkáját annyagilag megbecsülik. Igen, elmenni nem egyszerű, de sajnos már maradni sem....
Végezetül a Lord zenekar pár sorával zárom mondataimat:
"Itt élj, vagy bárhol:
lényeg, hogy otthonra lelj!
így élj, vagy bárhogy,
a szíved magyar legyen!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése