Egy barátság margójára... avagy nekrolog egy barátságért

Bejegyzést eltávolította a szerző!

Elköszönök.... és Blogger elhallgat.

Igen elköszönök egy időre.... vagy talán végleg... Az biztos most egy ideig nem fogok jelentkezni új bejegyzésekkel. Nem tudom milyen hosszú lesz a távollét. Okok összetettek: Először is blogot vagy magamról írók vagy általános dolgokról. Az elsővel az a baj hogy ahhoz sokkal jobban meg kell nyílni, azt pedig én nem szeretném. Másodikkal pedig az hogy én kevés vagyok ahhoz hogy én mondjam meg a tutit. Szóval lehet hívni alkotói válságnak, vagy egyszerűen kiégésnek.Második ok talán ebből gyökeredzik, rengeteg olyan bejegyzés született ami te kedves Olvasó soha nem láthattál, mert nem tettem közzé. Így megint nincs értelme az internetes blognak.... egyszerűbb ha papírfecnin az asztalfióknak elrakom.
Harmadik talán életem, egyre jobban elmélyülő válsága, amely mint a munkába az életbe a családba vetett hitem összeomlását jelenti. Nem hiszem hogy bárkit is fárasztanom kellene a magán életem problémáival, mert ettől nem fognak megoldodni.
Szóval egy idöre távozom és elhallgatok. Köszönöm mintazoknak akik eddig olvasták írományimat, talán nem okoztam álmatlan éjszakát senkinek.nem hiszem hogy hiányona bárkinek is.... ezek a bejegyzések.

Csalódás után, vagy két csalódás között?

Az elmúlt hetek nem úgy alakultak, ahogy szeretem volna. Bár ez már az én életemben talán nem is oly meglepő, lassan három éve annak hogy semmi nem úgy alakul ahogy szeretném.
Lassan két hete hogy csalódtam így az elmúlt hét nagyrészt a lelki sérülések gyógyításával telt. Igen szerettem Őt, talán meglepő amit írok, de hosszabb távra terveztem vele kapcsolatban, csak mégis rövidre sikerült. Sebek lassan begyógyulnak, bár talán a hegek örökre megmaradnak, mint ilyenkor lenni szokott. Csak a felejtés az megy nehezen, és még most sem tudom igazán hogy végkép el akarom felejteni. Szóval itt tartok most... Szépen lassan előretekintek és várom a következő lehetőséget, amelynek talán már nem csalódás lesz a vége... Neki pedig aki összetörte a szívem, mit kívánhatok: hogy legyen nagyon boldog.

És a nyolcadik napon

Tegnap pünkösd vasárnap este ment egy magyar film M1-en, ugyanezen a címen. Film a egy gyermekét egyedül nevelő anyát mutat be. A gyermek Down- szindrómás. A filmben végig követhetjük egy 30-as nem túl pénzes nő egy éjszakás kalandjából születő gyermek megszületését fejlődését. A film nagyon jól bemutatja az anya küzdelmét a világgal, családjával, gyermeke elfogadásáért. Bemutatja a nagymamát aki kezdetben ellenséges, hibást keres, a gyerekre szinte rá sem tud nézni, film közepe körül mindez megváltozik, megható az mikor a játszótéren már megvédi gyermeket, az őt csufoloktól. Kedvesen bemutatja azt mérhetelen munkát amit a gyermek fejlesztése jelent és azt az örömet amit az jelent amikor valamit sikeresen megtanult. Sajnos a film végén bekövetkezik a gyermek halála, ami a szívproblémája miatt történik.
A filmet a művészfilmek kategoriájába sorolnám, nem túl szorakoztató inkább elgondolkodtató. A készítök nem titkolt célja, hogy valami "oktatófilmet" hozzanak létre, ilyen emberek elfogadtatására. Bizonyára nagyon jól megfelelne osztályfönőki orák témájának, főként középiskolai osztályoknál, bár szerintem általános iskola 7-8 osztályában is bevethető.
Nem hiszem sajnos, hogy a közgondolkodást egyetlen ilyen filmmel megváltoztatható lenne, mert a mi társadalmunk még nem képes tolerálni a különbséget. azért bízom abban hogyha egy embert is sikerül meggyőzni arról hogy ezek az emberek is ugyanolyan értékesek mint ép egészséges társaik már nyertünk mindannyian.
Miért is ez a film címe? Down- szindromás gyereket nevelő szülők között létezik egy mondás amely szerint az Isten hat nap alatt teremtette világot a hetedik napon körülnézett, a nyolcadik napon pedig megteremttette Down-osokat hogy még több szeretet érkezen a földre. Higgyétek el nekem ez valóban így is van....
Aki nem látta a filmet szívből ajálom neki megnézésre.

" Itt élned, halnod kell"

A címben szereplő rövid idézet Vörösmarty Szózat című verséből származik. Bizonyára sokan szavaltuk, szavaljuk iskolai ünnepségek végén sorait átszellemülten. Mint a Himnusz mint a Szózat a hazafisságra, illetve a múltból származó dicsőségre építi a mondanivalóját. Mit jelentenek ezek a szavak ma? Modern korban már ezeken szavakon túlléptünk. Ma már nem az számít hogy valaki helyben maradjon, hanem az hogy minél könnyebben költözőn. Igen a mai korban már a mobilitás felváltotta a mély hazafiságot. A határok megnyíltak mindenki szabadon utazhat bármerre a világban. És mennek is. Javarészt fiatalok diplomás, szakmunkás egyaránt. Nem az a baj hogy mennek, mennyen mindenki aki tud, elméletileg úgy is visszajönnek, addig meg látnak világot. Ma már ott tartunk hogy egy gimnáziumi osztály 16-17 évesek jelentős része nem itthon képzeli el jövőjét, bizonyára ez a szám még magasabb a felsőoktatásban. Ma már nem az a baj, hogy elmegy, hanem az hogy aki egyszer elhagyja a magyar határt már csak látogatóba jön vissza. Vannak akik már nem is tervezik a hazaköltözést, vannak akik még igen, de ők sem jönnek. Hová is jöjjenek. Kint megvan az egzisztenciájuk, megkapják azt amit itthon talán sosem kapna meg munkájáért, munkához méltó fizetést a szerencsésebbek pedig még a megbecsülést is. Ezért hát elmegy, és így lesz a pedagógusból, az orvosból, közgazdászból bölcsészből: bébiszitter, takarító, felszolgáló,- és még folytathatnám a sort. Biztos van mindenkinek az ismerősei családtagjai közöt aki elment külföldre szerencsét probálni. Én elnézem az iwiw-es ismerőseim kb 10% már kiment és bizonyára lesz aki még követi őket.
Miért irok errről? Személy szerint én is már nagyon sokszor gondoltam hogy irány külföld, ha már itthon nincs szükség rám. Az utobbi idöben talán többször is mint annak idején mikor munkanélkülivé váltam. Tudom hogy válság van, és kinnt sem könnyű az élet, de aki megtalálta számítását legalább a munkáját annyagilag megbecsülik. Igen, elmenni nem egyszerű, de sajnos már maradni sem....
Végezetül a Lord zenekar pár sorával zárom mondataimat:
"Itt élj, vagy bárhol:
lényeg, hogy otthonra lelj!
így élj, vagy bárhogy,
a szíved magyar legyen!"

Egyedül...2

Akkor most álljon itt egy idézet amellyel a témát végleg lezárom. Ígérem ezen témába több bejegyzés nem fog születni.
Tudom, más gondolataival villogni nem szerencsés, de Müller Péter gondolatai fejezik ki igazán amit én is gondolok erről a témáról, ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni.

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni."

(Müller Péter)

Egyedül... avagy a tépelődő blogger

Nagyon rég gondolkozom egy hasonló tárgyú bejegyzésen, csak nagyon nehéz megtalálni azt a hátárt amely belőlem még a nyilvánosság élé tárható, és melyik az ami már nem. Talán ez a bejegyzés lesz hivatott arra ami meghúzza ezt végérvényesen.
Térjünk vissza címhez:Egyedül... Sokan tudják rólam egyedül, vagyis társ nélkül élek.Lassan már történelmi távolságokra veszik az utolsó valamire való kapcsolatom. Pedig nagyon régen tudjuk az ember társas lény. Így tavasz felé pedig érezem ahogy a természet újjá éled , úgy vágyom én is egy társra akivel a problémákban és örömökben osztozhatnék. Igen , borzasztó rossz egyedül...
Miért is alakult az életem így? Talán magam sem tudom. Ahogy visszaemlékszem mindig volt valami ami fontosabb volt, annál hogy bármely módon kapcsolatom legyen: főiskolán a diploma megszerzése, illetve maga a főiskola, utána pedig a pénzügyi alapok megteremtése. Talán ezzel szemben még fontosabb a mozgássérültségemből adódó kishitűség, nem hittem soha abban, hogy a velem szemben álló nő, nem a külső megjelenésből fog megítélni, hanem a belső értékeket veszi figyelembe. Mert ugye mint tudjuk mit szépítsük nem vagyok egy "matyóhímzés" nem nagyon lehet mutogatni a barátoknak, mert hát ugye kicsit furcsán adja elő a menést. Szóval talán ezekből adódik össze az amit csak úgy neveznék visszautasítástól való félelem. Szóval az elmúlt időszakban kapcsolatkezdeményezés ezért halt el a részemről csirájában. Soha nem voltam annyira bátor az utóbbi időben, hogy merjek kezdeményezni.
Miért is tépelődik a blogger? Ismét lehetőség adódna arra hogy esetleg kapcsolatom lehetne. Sajnos most sem tudom mit tegyek, ha megpróbálom kihasználni a lehetőséget, nem biztos hogy el birnám viselni a visszautasítás. Tudva az hogy a hölgynek bármikor különb ember is adódhatna, nem pedig egy.... Szóval nehéz a helyzet, tudva azt ha most nem lépek akkor talán örökre egyedül maradok. Szóval közben úgy érzem, hogy túl szép lenne.. de nem hiszem hogy neki rám van szüksége, vagyis erre a "karosszériára"....

Egyveleg

Na elég rég jártam erre, vagyis az elmúlt három hétben nem sikerült egy bejegyzést sem készítenem. Pedig mindenféle szempontból mozgalmas volt ez a három hét.
Először is van új miniszterelnökünk Bajnai Gordon személyében. Nagyon gyorsan el is kezdett dolgozni.... jönnek is a megszorítások... furcsa módon ismét rajtunk kezdte... saját magukon nem szorít meg, oly gazdag ország vagyunk hogy az elméretezett bürokráciát tartunk fent. Csak parlament taglétszámát nézve második helyen vagyunk a világon, nálunk már csak Kína tart fenn nagyobbat. Egy biztos Bajnai Úr jelentem: már most fáj.
Másik politikai pofátlanság Seres Mária álltál kezdeményezett névszavazást megszavazta az országgyűlés. Szóval szavazhatunk a képviselő urak/hölgyek költségtérítéséről. Nem is ezen van a hangsúly, ezek a mélyen tisztelt képviselő urak a szavazásnál megjegyezték, hogy a névszavazás 4 milliárdba fog kerülni, ami ép elég egy négyéves ciklus költségtérítésére. Na bumm. Már csak azt nem értem miért nem lehet elintézni népszavazás nélkül. Ha a képviselő urak/ hölgyek számlát kérnének a fodrásznál még számlalottozhatnának is.
Elmúlt héten én is kiengedtem a fáradt gőzt, az egyik kedves barátommal elmentünk egyet söröni. Jó volt kimozdulni, mindennapok egyhangúságából, problémáiból, még akkor is ha másnap egy enyhe másnaposság következett. Sajnos nem tudom mikor lesz alkalmam egy hasonlóan jó estét eltölteni...
Még mára is maradt valami érdekes, megkaptam életem legjobb üzleti lehetőségét: ismét megpróbálnak beszervezni egy MLM szerű rendszerbe( a felső kép erre utal): Hölgyet, aki próbálkozik tisztelem, mindent ugy csinál ahogy a nagykönyvben megvan írva: elkéri a telefonszámom, megadom, pár nap néma csend- fel szeretné kelteni az érdeklődésemet. Telefonba meg egyszerűen nagyszerű, nem vagyok kezdő, főleg a T-s múltam miatt, próbáltam átvenni a beszélgetés irányítását, hát nem sikerült.... csak hebegtem habogtam a végén abban maradtam vele holnap visszahív....
Szívem szerint még meg is hallgatnám, ha nem sajnálnám Szombathelyig szóló útiköltségem ami úgy 1300 ft körül van. Válaszom szerintem nem változna. de legalább lenne egy jó témám a blogra.
Szóval alszom rá még egyet, aztán majd meglátjuk.

28

Nem az IQ szintemet akartam prezentálni címben szereplő számmal, bármennyire is ez merül fel a cím látványától, benned kedves Olvasó (ha egyáltalán létezel). A címben szereplő szám a mai naptól életkoromat jelöli. Igen, ma töltöttem be a 28. életévem. Egy teljesen átlagos napon egy teljesen átlag alatti születésnappal. Nem lesz buli, sem baráti körben iszogatás, maximum este 2-3 üveg sör persze magamban. :D A 28. alkalmából készítettem egy leltárt, sok örömem nem származik belőle. Akkor nézzük 2005. óta van egy történelem szakos diplomám van egy félig befejezett egyetemem, nincs munkám, nincs pénzem, adósságom viszont annál több. Nincs barátnőm, saját családom, de vannak barátaim akik segítségével soha nem voltam, vagyok egyedül. Talán itt tartunk most, nem ez szerepelt álmaimban, de nincs mit tenni ez van. Mindenképp köszönettel tartozom azoknak akik az elmúlt 28 évben bármi módon segítetek , de azoknak is akik ártani akartak ( szerencsére ők voltak kevesebben). Köszönettel tartózom azoknak is akik ma megemlékeznek erről a napról. Köszönet barátaimnak akik a legnagyobb bajban is kitartottak mellettem. Szóval köszönöm mindenkinek akinek szerepe volt az elmúlt 28 évben.
Szóval isten éltesen mindannyiunkat.

Sport fogyasztó

Az elmúlt hétvégét nagyrészt sport műsorok nézésével töltöttem. Volt szerencsém többek közt látni a Albánia-Magyarország focimeccset. Nehéz mit mondani az 1-0 magyar győzelemmel végződő meccsről. Brusztolós nem túl szemet gyönyörködtető játékkal, de a szokásos "Sanyi" góllal nyertünk. Nehéz elképzelni hogy ilyen játékkal mire megyünk akár a Dánia és Svédország ellen... de azért reménykedhetünk. Addig is még van egy Málta elleni mérkőzés, amit illene megnyerni, bár pár éve tudjuk hogy ez nem is mindig olyan egyszerű.

Másik mérkőzés amit végig szenvedtem (ezt szó szerint tessék érteni) Fehérvár-Győr magyar Ligakupa mérkőzést csont zenén sárdagasztáson kívül mást nem nagyon láttam. Bár a meccs alatt látható volt a magyar foci jelene. Nálunk a legelő jobban néz ki eső után mint az Nb1-es csapat pályája. Szerény véleményem szerint a második félidőt már le sem szabadot volna játszani olyan körülmények között.

Végezetül, Forma1. Túl vagyunk egy furcsa idény kezdeten, amit egy olyan csapat nyert meg ami a tél folyamán még nem is létezett. A gyári sok millióból felépített csapatok pedig a télen elfelejtettek autót tervezni és gyártani, Mclaren sehol nincs hasonlóan a Ferrari, bár tudom hogy Hamilton a pályán 4. lett a zöld asztalnál meg a 3. Ferrari meg ha egyik autóját nem csapja a falhoz, akkor Räikkönen pontot szerez. Szóval érdekes Palik számára örjöngő futamok elé nézünk.

(Holnap sajnos ismét politikai bejegyzés következik, mert nem tudok elmenni szó nélkül a ma történtek mellett)

Lehet menni, Feri viszlát!

A mai nap legfontosabb híre a Feri lemond....Lefordítva Gyurcsány Ferenc bejelentette lemondását az MSZP tisztújító közgyűlése előtt. Nem fogok mély sírásba kitörni, de örömódát sem fogok zengeni. Maga lemondás is érdekes, nem lemond, hanem konstruktív bizalmatlansági indítványt ad be önmaga ellen...Ez olyan, mint mikor nekem sötétebb napjaimon bizalmamat vesztem önmagamban :D Szóval elvesztette önmagába vetett bizalmát... Ezzel sikerült neki kiszavazni ebből a játékból Sólyom Lászlót, ő csak megint kívülről figyelheti az eseményeket. Ügyes!! Ezzel még az MSZP nem bukott meg ellenkezőleg...már csak úgy röpködnek a nevek. A teljesség igénye nélkül: Bokros Lajos, Kiss Péter, Gráf József, Bajnai Gordon. Lassan úgy érzem magam mint Rodolfo híres trükkénél: Van másik! Vagy mind a focimeccsen:elfáradó játékos cserét kér, ez lesz a második csere.... Mi lesz Gyurcsány után ? Ez még igazából nagyon nehéz, egy biztos bárki is lesz a miniszterelnök nehéz örökséget vesz át elődjétől! Sajnos sok idő már nincs, cselekedni kell! Sajnos én attól félek nagyon fájni fog....

"Hova süllyed Magyarország,
Meddig tűrje a lakosság,
Elemészti az adósság,
Mi lesz véled, Magyarország,
Csorbát szenved az igazság,
Nem ezt várta Magyarorszáág,
Nekünk tetszik ez az orszg,
Lehet menni, Feri viszlát!"

Válság....

Igen, hölgyeim és uraim válság van, és itt nem gazdasági- és pénzügyi válságra gondolok. Szegény kis hazánkba társadalmi válság van, amely nem most alakult ki, hanem már évekkel ezelőtt. Hol maradt a józan ész akkor mikor azon múlik egy ember értéke, hogy politika jobb vagy bal oldalán helyezkedik el. Hol marad a józan ész akkor mikor egy családod csak azért támadnak meg mert más a bőrszíne, és agyonlőnek egy 5 éves gyereket. Igen lehet jönni Olaszliszkával és Veszprémmel, akik elkövették nem mások mint bűnözők, de nem hiszem hogy kollektív bűnőség elve, megoldaná társadalmunk problémáját.
Sokkal inkább hiszek a társadalmi elfogadásban, ahol társadalmi szinten nem az egymás gyilkolása, hanem egymás elfogadása adja társadalmunk erejét. Igen egyre jobban látom azt hogy nekünk újra Mohács kell.... Hány Mohácsra van még szükség ahhoz hogy ne egymás ellen, hanem egymásért dolgozunk?

Na akkor induljon.....

Mai nappal elindítom életem első naplóját. Miről is fog szólni az ide kerülőbejegyzések? Egy átlagos semmiben sem sem kiemelkedő fiatalember mindennapjairól, gondolatairól: politikáról, sportról, (bár amennyire én nyilatkozhatom erről a témáról) és talán egyszer munkáról, karrierről, párkapcsolatról. Ezenkívül bármiről ami a leendő olvasókat érdekli. (feltételezve hogy lesznek)
Nem ígérhetek, izgalmat, de ígérhetek humort szarkazmust ferde tükröt.

Mindenkinek aki idetéved, kívánok jó szórakozást jövőben megszülető bejegyzésekhez!